A vámpír az a halott, aki meghatározott idõben sírjából kikelve visszatér az élõk közé, hogy azok vérét szívja. A vámpírlény feltûnése az irodalomban a 18. századra tehetõ - a balkáni országokhoz kapcsolva. Történeti hátterének és a vámpírkép "õsének" Vlad Tepes (1456-1462., 1477.) havasalföldi fejedelem, esetleg apja, Vlad Dracul tekinthetõ. Az európai vámpírfogalmat összekapcsolják még az arab ghuléval, ghollal: a romok között tanyázó démon magányos vándorokra les - ha nem lel ilyet, akkor halottakat eszik. Az európai gondolkodásban már az antik görögség is ismerte a halott és a vér összekapcsolását, gondoljunk csak az Odüsszeiában elbeszélt részre, amikor Odüsszeusz megidézi Theiressziász szellemét. A vámpírtörténetek filmes feldolgozásai szinte a filmkészítés kezdeteitõl ismertek: Nosferatu, Lugosi Béla szerepei - az ilyen filmek paródiája Polanskinak a Vámpírok bálja címû remekmûve. A szépirodalomban napjainkig visszatérõ téma - csupán Baka István mûveit említem itt. A vámpírológia lassan önálló mûvelõdéstörténeti "tudományterületté" válik. A befogadói szokások vizsgálata, a teremtett világok jelképvilága, motívumrendszere, témahálózata, illetve a világirodalmi kitekintés klasszikus - posztmodern elméleteknek kedves tárgyává lehet.